Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Bene Géza Tanulmányok

  1. Bene Géza - Bohócok
    1. Közös hiány, közös igény hívta életre a Képzomuvészek Új Társaságát (1924-1949). Csak a Társaság volt új.Tagjai kiforrott, tapasztalt muvészek, akik ugyan min-den nagy európai iskolát megismertek, mégsem váltakazok terrorjának áldozataivá. Természetesen hatottakrájuk, tanultak tolük, átjárta oket friss modernségük,mégis a honi talaj zamatával keveredve emelték euró-pai horizontra a magyar muvészetet. Inkább lényegbe-vágóan korszeruek akartak lenni, mint felszínesen divatosak. A jelentos idegen irányzatok és saját arcukszintézise volt céljuk, egyben eredményük. A Társaságnem adta föl elveit, de körét kitágította az azonos szel-lemiség jogán. Így kerültek soraiba írók, közéleti személyiségek is. Alapítói idovel neves mesterekké híre-sültek, mint az indulás elso elnökei: Rippl-Rónai József,Vaszary János, de Kmetty János, Márffy Ödön, Szonyi István, Medgyessy Ferenc, Perlrott Csaba Vilmos sorolhatnám még szintén. Eleinte foként anyagi nehéz-ségekkel küszködtek. A mukereskedelem fejletlenségemiatt kizárólag néhány nagyvonalú mecénásra, esetleggúzsban táncoló, ambiciózus múzeumigazgatóraszámíthattak. Az utódoknak ugyancsak szembe kellettnézniük ezzel az áldatlan helyzettel, melyet a konzer-vatívak és modernek bírálatai két oldalról is tetéztek.Ok azonban kitartottak eredeti terveiknél: útkeresés,folytonosság, mozgás.Az irányok sokfélesége ad érdekességet ennek az ala-kulásnak írta Lyka Károly. Még egy idézet Vaszary-tól: A hagyományé minden tiszteletünk de a jövobenvan minden reményünk. A derékhad fényes neveinem homályosíthatják el a nyomkövetoket; Emod Au-rél, Gadányi Jeno, Klie Zoltán, Rafael Gyozo, akik akorszakkal együtt vajúdtak és kerestek. Hozzájuk tar-tozik az itt látható Bene Géza is.A galéria tulajdonosa Haas János, a KUT eszmeiségé-nek mai híve. Megszállottan kutatja a maradandó érté-kek hordozóit. Ez a szenvedélye vezette más terüle-tekrol végül ide, a számontartott, hiteles mugyujtokcsapatába. Álma is teljesült, saját galériájában szolgálhatja, saját ízlése és törvényei szerint nemes törekvése-it. Ars poeticája a mu alkotójának értékelése és a közha-szon. Egyéni szenvedélye mostantól kifelé fordul. Egy-szerre gyujt magának és az érdeklodoknek. Közönsé-get szeretne nevelni beavatni és részesíteni oket ab-ban a nagy örömben, amelyet a muvészetek nyújtanak.A megvilágosulás kegyelmi pillanatai azok, mikor szí-ven és torkon szorít egy kép hirtelen felpattant titka, mert minden mu egy sorsvillanás.Szüntelenül keres. Megtalálta a KUT második nemze-dékét. Sorozat-bemutatói róluk szólnak majd. Felülete-sen ismert életmuvek új szemléletben, hagyatékok felé-lesztése, idoszerusítése, egyéb vonulatok bevonásagazdagítják még hangsúlyosabban a meglévo anyagot.Hosszú, idoigényes musor ez, ám mögötte fölsejlenek ajövo körvonalai. Benedek Katalin Kiváló festo- és grafikusmuvészünk, Bene Géza ha-talmas és rendkívüli életmuvet hagyott hátra alakjamégsem ezen oeuvre-nek megfeleloen ismert és elis-mert. Ugyan szép számmal vannak muvei hazai köz-gyujteményekben, de életmuvének nagyobb része öz-vegye tulajdonában, honi és külföldi magángyujtokkollekcióiban található, és sok alkotásának útja máramár nyomonkövethetetlen. Hátrahagyott öröksége egé-szében sajnos már nem szemlélheto, s egyetlen múze-um sem tár a közönség elé az életmuvet méltóképp rep-rezentáló állandó kiállítási anyagot.Ezen a nagy hiányon csak némiképp enyhít, hogyhalála óta több emlékkiállításon mutattak be egy-egynagyobb válogatást alkotásaiból. Az utóbbi évtizedben1990-ben és 1995-ben a Kecskeméti Képtárban, 1991-benaz erdokertesi Ady Muvelodési Házban, 1992-ben To-kajon, 1994-ben a budapesti Telepes utcai Általános Is-kolában valamint 1997-ben Budapesten a KossuthKlubban és Pápán a Somogyi József Galériában volt lát-ható poszthumusz Bene Géza-tárlat.Bene Géza 1900. április 1-én született a Trencsén me-gyei Csácán. Tíz éves korában egy müncheni rajzkiállítá-son elso díjjal jutalmazták kis festményét. Gyermekkorá-ban Iglón laktak, ahol többször is megfordult Csontváryegykori patikája környékén. Fölkeltette érdeklodését afesto híre, aki otthagyta a gyógyszerészetet a muvésze-tért. Édesapja tanítónak szánta legidosebb fiát, így BeneGéza 1918-ban Iglón tanítói oklevelet szerzett. A háborúután Pestlorincre került nagyszüleihez, és 1920-ban fel-vették az ezévben Lyka Károly által újjászervezett Kép-zomuvészeti Foiskolára, Vaszary János osztályába. 1922-ben Római Ösztöndíjat kapott, amit nem vett igénybe.Kívülállása már ekkor megmutatkozott. A pontos okátnem tudni, hogy miért utasította vissza az utazási ösz-töndíjat. Az 1923 márciusában az Ernst Múzeumbanrendezett növendéki kiállításon nyújtott teljesítményéérta Szinyei Társaság díjjal tüntette ki. A festészet mellettgrafikát is tanult a foiskolán Olgyai Viktor osztályában.1924-tol rendszeresen kiállító muvész, aki a két világhá-ború közötti muvészeti élet progresszív szárnyánakegyik meghatározó alakja. 1926-ban állít ki eloször aKUT-tal, a KUT (Képzomuvészek Új Társasága) harma-dik kiállításán az Ernst Múzeumban. Napsütés, Ülo lány,Park, Leányfejés A Svábhegy télenc. képeit mutatta itt be,melyek közül az utóbbiról reprodukció található a kata-lógusban. Ugyanebben az évben részt vett a KUT német-országi kiállításán, s a bochumi Märkischer Sprecher kri-tikájában az o nevét is kiemeli.11927 márciusában a KUTrendes közgyulése elott, törzstagválasztó ülésén új törzs-tagnak választja.2Ugyancsak 1927-ben a KUT-tal többkülföldi tárlaton is szerepel, így Bécsben, Krakkóban va-lamint a fiumei II. nemzetközi kiállításon. Ettol az évtolkezdve tagja és rendszeres kiállítója az UMÉ-nek is (ÚjMuvészek Egyesülete). A bécsi UME-kiállításnak egyikzsuritagja is volt.Már 1928-ban értesülünk a KUT meggyengülésérol.3A KUT azonban az elkövetkezo évtizedben sem szunikmeg, szinte minden évben rendez egy vagy két kiállí-tást a Nemzeti Szalonban a kiállítások rendszeres

  2. Bene Géza - Csendélet
    1. Bár Bene Géza soha nem járt Párizsban, Vaszary mellett tanulva az École de Paris aktuális irányzatait első kézből ismerhette meg. Mestere szinte minden évben hosszú franciaországi utazást tett, művészi élményeit pedig megosztotta fiatal növendékeivel. Bene 1930 körül készült csendéletei a korszak dekoratív hangvételű, art decós szemléletű magyar festészetének kiemelkedő darabjai, melyen Picasso, Matisse és Braque műveinek hatása egyesül a festő páratlanul kifinomult színkultúrájával.
      Bene Géza most felbukkant alkotása a festő korai korszakának legszebb ismert csendélete. Az életműben elfoglalt kitüntetett helyét az is jelzi, hogy az ismert, 1930 körül született képekkel ellentétben nem papírra, hanem vászonra készült,
      s a festék anyaga sem a megszokott tempera, hanem a sokak által nemesebbnek tartott olaj. A kékes alaptónusból kibontakozó kompozíció legszebb eleme
      a páratlanul dekoratív színkezelés. A sötétebb kolorittal megformált táji környezetben a lemenő nap sugarai búcsúpillantást vetnek az asztalra helyezett tárgyakra, s meleg, vörös fényben fürdetik meg a terítő gyönyörű, narancsos felületét és a zöld üvegpalack falát. A textúra jelzésszerű ábrázolása, az elszórt vonalkázás és pöttyözés a képsík dekoratív ritmizálását szolgálja, az egyes tárgyak köré font sötét, vagy éppen világos aura sziluett-hatást eredményez és kiemeli
      az egyes formákban rejlő, magában való szépséget. A kép forma- és színvilága az École de Paris könnyed, friss levegőjét árasztja: a dallamos, elegáns vonalvezetés, a kolorit expresszív ereje és a kifinomult, kulturált formaadás révén a gondtalan szépség, a par excellence festőiség szólal meg a vásznon.
      Bene Géza olyan önfeledt, autonóm vizuális harmóniát teremt festményén,
      mely nem akar illusztrálni, tanítani vagy nevelni, egyetlen célja van: az önfeledt vizuális öröm felkeltésére törekszik. Látványa Matisse ars poeticáját idézi fel
      a nézőben: "Az egyensúly és a tisztaság művészetére törekszem - olyanra, amely nem nyugtalanít, s nem zavar össze. Szeretném, ha a fáradt, túlterhelt, megtört emberek békére és nyugalomra találhatnának képeim nézegetése közben."

      IRODALOM
      Szeifert Judit: Az örök kívülálló. Bene Géza művészete. Budapest, 2001.
      Bene Géza (1900-1960) festőművész emlékkiállítása. Haas Galéria.
      Kiállítási katalógus. 1998.
      MP

  3. Bene Géza - Szentendre
    1. Proveniencia:
      korábban Bényi László festőművész tulajdonában

      Kiállítva:
      Bene Géza (1900–1960). Kecskeméti Képtár, Kecskemét, 1900. október 5. – november 11., katalógus: szám nélkül

  4. Bene Géza - Kert kék kapuval
    1. A második világháborút követő években, 1945-49 között a kultúra megelevenedésével a képzőművészek számára is új lehetőségek nyílottak. Ekkor alakult meg az Európai Iskola, amelyben Bene Géza barátai is részt vettek, például Kállai Ernő, az ismert műkritikus, aki elméletils szakemberként fogta össze a csoportot. Kállai 1947-ben jelentette meg A természet rejtett arca című írását, amelyben meghirdette a bioromantikus művészetet. Ám hamarosan a kommunista kultúrpolitika is meghirdette a szocialista realizmus eszményét, s kialakult az ,,absztrakció vita , amelyben polarizálódtak a politikai ellentétek. 1948-ban az Európai Iskola is feloszlott, s fokozatosan háttérbe szorultak vagy belső emigrációba vonultak azok, akik kitartottak a franciás igazodású absztrakt vagy absztraháló művészet mellett. Eközben Bene Géza rendületlenül alkotott, de rajztanári munkáját is folytatta a Gullner utcában, majd 1949-ig Békásmegyeren, ahol Gadányi Jenő élt, így barátságuk tovább mélyülhetett. 1948 januárjában nyílt meg a Nemzeti Szalonban A magyar képzőművészet újabb irányai című áttekintő kiállítás Kállai Ernő rendezésében, ahol Bene beküldött képét előnytelen helyre rakták ki, majd 1948 júniusában is elutasították önálló kiállításra való kérelmét, ami ahhoz vezetett, hogy 1949-57 között ne akarjon részt venni egyetlen kiállításon se, megorroljon Kállaira, Barcsayra és Gadányira, s csupán a rajztanításnak éljen, illetve szabadidejében, művészi önállóságát megtartva festhessen. Az egyetlen szellemi kör, amelybe Bene szívesen eljárt továbbra is, az a Berda József költő körül csoportosuló irodalmárok, tudósok voltak, akik a Margit vendéglőben találkoztak. Erre az időre esik már az aukcióra kerülő szokatlanul nagyméretű tájképének a készülése is, melynek szignatúrája az 1949-es évet jelöli meg. S amely csodálatosan bontja ki, szintetizálja azt a két művészi tradíciót, amely Bene Géza munkásságában mindvégig meghatározónak bizonyult - a szürrealizmus és a konstruktivizmus átértelmezett képi világát. A mű - mely korábban Kilátás a kertből címen szerepelt - Bene tipikus motívumát, a fákat, házakat és kerítéseket ábrázolja, azaz egy természeti motívumot, amelyet azonban monumentálissá nagyított és merevített ki, mintha a valóság ősképét keresné. Nem a dolgok mögött rejtőzködő ideát, hanem a tárgyak szerkezetéből kibontható elemi formát, azt az ősmagot, amelyből a világ törvényszerűségei kiolvashatók. A monumentalitást azonban nemcsak a formák kiemelésével érte el, hanem a színtömegek súlyosságának felfokozásával. Egyéni olajtechnikáját monográfusa, Szeifert Judit úgy jellemezte, miszerint ,,erősen kevert színekből dús, kavargó egymásba oldódó rétegeken vitte fel a festéket anélkül, hogy a felület egésze plasztikussá változott volna. Csak a kép bizonyos részletformáit vastagította meg, ezeket a helyeket ecsetvéggel, ujjal, ronggyal fejlesztette apró folt és vonalszövevénnyé. A képfelületen tehát a vastagnak tűnő, mégis sima festékfoltok és a festőanyagba vájt vonalak kettős rendje uralkodik. Az előzetes látvány, a művész által érzékelt valóság képe tökéletesen felszívódik a festékanyag súlyos, telített jelenlétében, a sötét színek autonóm világában. Így a külvilágban különállónak mutatkozó tárgyak a képen egybeolvadnak, egy új anyag masszív testeként születnek újjá. Átalakulásukat Bene azzal tette befejezetté, hogy a festékanyagba karcolva, azt visszaszedve, kivájva, beengedte a színes foltok alá a fényt, amely a karcolatok alján és gerincén megtörve a színeket hol felerősíti, hol elhomályosítja. A színes anyagba történő áttétel, majd a faktúra általi fénytelítettség adja meg Bene festményeinek masszivitását, a régi nagy mesterekre emlékeztető auráját. Rácz István méltatása illik ide a leginkább - Bene Géza ,,alkotásaira olyan komplexitás jellemző, amely a legegyszerűbb képet is magvassá, színben és formában, érzésekben és gondolatokban egyaránt gazdaggá teszi. [...] A látvány látomássá válik a konstruktivista-szürrealista szellemben fogant kompozíciókon.
      Abigél Galéria

  5. Bene Géza - Csendélet
    1. Bár Bene Géza soha nem járt Párizsban, Vaszary mellett tanulva az École de Paris aktuális irányzatait első kézből ismerhette meg. Mestere szinte minden évben hosszú franciaországi utazást tett, művészi élményeit pedig megosztotta fiatal növendékeivel. Bene 1930 körül készült csendéletei a korszak dekoratív hangvételű, art decós szemléletű magyar festészetének kiemelkedő darabjai, melyen Picasso, Matisse és Braque műveinek hatása egyesül a festő páratlanul kifinomult színkultúrájával.

      Bene Géza most felbukkant alkotása a festő korai korszakának legszebb ismert csendélete. Az életműben elfoglalt kitüntetett helyét az is jelzi, hogy az ismert, 1930 körül született képekkel ellentétben nem papírra, hanem vászonra készült, s a festék anyaga sem a megszokott tempera, hanem a sokak által nemesebbnek tartott olaj. A kékes alaptónusból kibontakozó kompozíció legszebb eleme a páratlanul dekoratív színkezelés. A sötétebb kolorittal megformált táji környezetben a lemenő nap sugarai búcsúpillantást vetnek az asztalra helyezett tárgyakra, s meleg, vörös fényben fürdetik meg a terítő gyönyörű, narancsos felületét és a zöld üvegpalack falát. A textúra jelzésszerű ábrázolása, az elszórt vonalkázás és pöttyözés a képsík dekoratív ritmizálását szolgálja, az egyes tárgyak köré font sötét, vagy éppen világos aura sziluett-hatást eredményez és kiemeli
      az egyes formákban rejlő, magában való szépséget. A kép forma- és színvilága az École de Paris könnyed, friss levegőjét árasztja: a dallamos, elegáns vonalvezetés, a kolorit expresszív ereje és a kifinomult, kulturált formaadás révén a gondtalan szépség, a par excellence festőiség szólal meg a vásznon.

      Bene Géza olyan önfeledt, autonóm vizuális harmóniát teremt festményén,
      mely nem akar illusztrálni, tanítani vagy nevelni, egyetlen célja van: az önfeledt vizuális öröm felkeltésére törekszik. Látványa Matisse ars poeticáját idézi fel a nézőben: "Az egyensúly és a tisztaság művészetére törekszem - olyanra, amely nem nyugtalanít, s nem zavar össze. Szeretném, ha a fáradt, túlterhelt, megtört emberek békére és nyugalomra találhatnának képeim nézegetése közben."

      Irodalom:
      Szeifert Judit: Az örök kívülálló. Bene Géza művészete. Budapest, 2001.
      Bene Géza (1900-1960) festőművész emlékkiállítása. Haas Galéria.
      Kiállítási katalógus. 1998.
      MP

  6. Bene Géza - Csendélet gyümölcsökkel, 1943
    1. "– Kikben látja jelentkezni a fiatalok közül azokat a fokozott érzelmi kifejezésre, merészebb érzékfölöttiségre vagy határozott formai ütemezésre és plaszticitásra törő erőket, amelyek, ön szerint, korunk vívódó és teremtő mélysodrásából fakadnak?" – tette fel a kérdést Szalay Lajos az ifjú grafikus, Kállai Ernő műkritikusnak 1941 decemberében. Kállai válasza: "–Főként festőkben. A pécsi származású Martyn Ferencre gondolok például […] Azután itt volnának Gadányi Jenő, Paizs Goebel, Barcsay, Hincz, Bene, Domanovszky, Dési Huber, Pap, Sugár, Ámos, Anna Margit, Bán Béla, Lossonczy Tamás és Vajda Lajos, aki nemrégiben halt meg…" A festőkön túl ekkor Kállai a szobrászok közül Vilt Tibort és Borsos Miklóst sorolta még ide. Tekintélyes névsor, melynek java 1945-ben Európai Iskola néven csoportosulva vált ismertté.

      Arra a kérdésre, hogy Bene Géza vajon miért nem csatlakozott 1945-ben az Európai Iskolához, önvallomás hiányában, csupán találgatásokra vagyunk utalva. Művészete az 1940-es években minden szálával ahhoz a vonalhoz kapcsolódott, melyet Barcsay vagy Gadányi képviselt. Bár művészi alapállása, világképe és nem utolsósorban stílusa ezt maradéktalanul indokolta volna, Bene feltehetően személyes okokra visszavezethetően szorult az Európai Iskola körén kívül. Rendkívüli szerénysége, visszahúzódó természete és túlérzékeny lelki alkata nem tette alkalmassá a vélt vagy valós sérelmek fájdalommentes kezelésre. Mindennek dacára is szorosan kötődött festészetével a Kállai által bioromantikus művészetként meghatározott irányzathoz. E művészetelméleti fogalmat Kállai már az 1930-as évek elejétől alkalmazta azokra a festőkre és szobrászokra, "…akik miközben arra törekszenek, hogy minden tárgyi elemet teljesen egybeolvasszanak, az elementáris formák fantáziaszövevényébe hatolnak." Kállai 1947-ben megjelent A természet rejtett arca című brosúrájában fejtette ki részletesen a bioromantika fogalmát.

      Bene az itt bemutatott Csendélet gyümölcsökkel című képét 1943-ban, azaz a háború kellős közepén alkotta. A művésznek három évvel korábban szép erkölcsi sikerrel járó önálló kiállítása volt a budapesti Tamás Galériában. Kritikusai már ekkor felhívták a figyelmet a szokásosnál nagyobb méretű akvarelleken feltűnő tüzes, lángoló színragyogás és a nagyvonalúan leegyszerűsített formaképzés dinamikus egységére. Az 1943-as csendéleten mindezt hamvas és bársonyos színekkel való ritmusjáték váltja fel. A kép tárgyainak jelzésértékű, szinte álomszerűen hullámzó megjelenése rezignált, kissé melankolikus hangulatot közvetít, mely az ábrázolható valóságon túlnyújtózó, szürreális és absztrakt képteremtés felé mutat. A csendéleten megjelenő asztal és terítő, fonott kosár és gyümölcsök határozott kontúrok nélkül, finoman összeolvadó színekkel kapcsolódnak egymáshoz. A már említetteken túl, Benének konkrétan ez a csendélete Márffy egykorú, legremekebb műveivel állítható szoros párhuzamba. Egyrészt a valóság felett lebegő, ám a reális és absztrakt határvonalát feltétlen tiszteletben tartó, másrészt pedig a színek és formák egységét elsőrendű képteremtő szempontként kezelő művészi gondolkodásmód azonossága köti össze a két kiváló művész 1940-es évekbeli festészetét.
       

      Kiállítás:
      Bene Géza festőművész emlékkiállítása (Merítés a KUT-ból I.), Budapest, Haas Galéria, 1998. okt. 20 – nov. 14. Kat. sz.: 20.

      Reprodukció:
      Bene Géza festőművész emlékkiállítása (Merítés a KUT-ból I.), Budapest, Haas Galéria, 1998. Kiáll. Kat. 11.

      Irodalom:
      Kállai Ernő: A természet rejtett arca, Budapest, Misztótfalusi, é.n. [1947].
      Kállai Ernő: Őszinte beszámoló egy beszélgetésről, Magyar Csillag, 1942/1, 44-52.
      Szeifert Judit: Az örök kívülálló Bene Géza festőművész 1900–1960, Budapest, Új Művészet Kiadó, 2001, 92, Kat. sz.: I/25.

       

  7. Bene Géza - Szentendre
    1. Proveniencia:
      korábban Dr. Keresztes László gyűjteményében

      Kiállítva:
      Mednyánszkytól Barcsayig – Modern magyar művészet a Keresztes-gyűjteményben. Budapest Történeti Múzeum, Budapest, 2010. május 4. – 2010. június 13.